Aki olvasta a Gyögyrű sorscsapást, az tudja, mire gondolok :)
Fehér szárnyú Angyal,
Mit tettél velem?
Elvarázsoltál, elloptad szívem,
Miért csak te jársz a fejemben?
Köztük, kik mint dögkeselyűk
Csak a hírnévre hajtanak,
Te tiszta, ártatlan vagy,
Méltán hívlak Galambnak.
Nem úgy nézel rám, mint a többiek.
Te megláttad azt, mihez mások kevesek.
Nehéz megszerezni, mégsem kelleted magad,
Nem hiheted, hogy feladom, megszerezlek magamnak.
Megszerezlek, harcolok érted,
Mert olyan, mint Te, nincs még egy.
Nem fogom elszúrni az alkalmat,
Mindent megteszek, hogy megtartsalak.
Mert mintha a Sors is így akarta volna,
A Te utadat aprólékosan az enyémbe fonta.
Már nincs mit tenni, mostantól senki lennék nélküled,
Pedig pontosan tudom, hogy nem érdemellek meg.
Nem választhat el tőled senki,
Átgázolok bárkin, aki azt akarja tenni.
Megteszek bármit, csak értsd meg végre,
A szívemet adom, s csak a tiedet kérem cserébe.
Így hát légy könyörületes,
Mondj igent, Angyal!
Köszöntsön minket együtt
A Hajnal, felkelő nappal.
*Satisfaction- The Rolling Stones*