Az Egyetlenemhez írtam, a katona szemszöge.
Fáj, ha látom,
Hogy könny borítja arcod.
Tudom, hogy nem hiszed,
De így lesz a legjobb.
Elmegyek, mert nincs mit tenni,
Választani nem lehet.
Megkérdezném, de tudom
Mi lenne a felelet.
Meg kell tennem, te is tudod,
Ezt követeli a Haza.
Itt hagylak hát, nehéz szívvel,
Ne félj, vigyázok magamra.
Te biztonságban leszel,
Nem fenyeget semmi.
Élj tovább, felejts el,
Így könnyebb tovább lépni.
De azért néha, mikor van időd,
Gondolj rám, s arra, hogy szerettelek,
Nem hagynálak itt, ha tudnám,
Nem lenne minden rendben veled.
Csak kérlek, ne sírj!
Nincs még vége mindennek,
Hisz szívem egy darabja
Örökké a tied.