Robog a vonat,
Sokan ülnek benne,
Hajnali órákban
Álomtól övezve.
Kopár táj terül
Mozdulatlan csendben,
Semmi sem mozdul
Szívet tépő hidegben.
Az állatok is meghúzták
Magukat éjjelre,
Szél elől elbújva,
Menedéket keresve.
Ülök a vonaton,
S csak hallgatom a csendet,
A világ alszik még,
Ha nem is sokat, csak egy cseppet.
Kezemben könyv,
Szívemben ígéretek hada,
Kinézek az ablakon.
Mikor érünk már oda?
Türelmetlen sóhajjal
Megtöröm a csendet,
Lehunyom a szemem,
Majd lapozok egyet.
Tétlenségtől a kedvem
Cseppet sem kedélyes,
Elképesztő, hogy mennyire
Lehetetlen vagyok, és szeszélyes.
Az álom engem elkerül,
A halotti csend zavar.
A hangulatom közelről
És távolról sem pazar.
A vonat álmos csendje
Engem is megbénít,
Lapozok még egyet,
Csak hogy csináljak valamit.
Hirtelen fékezés
Megzavarja a csendet,
Álmos emberek
Morogva kelnek.
Itt vagyunk, megérkeztünk,
Végre jó a reggel,
Kedvem már csak akkor szegem,
Ha kezdünk egy angol felelettel.
Elindulok én is,
Elsodor a tömeg.
Új nap, új kihívás,
A véghez még egy nappal közelebb.
Ugyanolyan napok
Végeláthatatlan sora.
Mi a célod, mond meg?
Majd kilépek a hóra.
Az iskola nincs messze,
Gréta jön, látom.
Kezdjük hát az új napot,
Együtt, barátom.