Nem vágytam senki másra, míg velem voltál,
Ne is gyanúsíts, csak te számítottál.
De az érzések, miket adtál, nem voltak elegek,
S ez volt az, mi elüldözött, mint egy megriadt verebet.
Nem akartam sérülni, pedig Te olyan vagy,
Aki szívemet könnyűszerrel vághatja a padlónak,
S átléphet rajtam, mint elhanyagolható veszteségen,
Nem tudtam, hogy többet jelentek neked, nem éreztem, én nem.
Nem gondoltam, hogy megbánthatlak,
Áttörhetem szilárd páncélodat,
Azt hittem, csak legyintesz, s hagysz elmenni,
Nem pedig elkeseredésedben valami meggondolatlant tenni.
Sírod felett állok, könnyeim csak folynak,
Nem tudom elűzni, elkergetni a múltat,
Nem tudom elhinni, mibe kergettelek bele,
Hogy szíved nem talált más megoldást erre.
Ha ezt tudom, nem megyek, hidd el,
Elhalmozlak oltalmazó, védő szeretetemmel,
De Te elmentél, és most nem tudok mást tenni,
Csak ezt a csokor rózsát, búcsúzólag sírodra helyezni.
*Still loving you-Scorpions*